2013/11/01

Ünnepek

"Béke szállt szívemre,

ahogy az óriástölgyek közt

lassan, elmerengve

meleg őszi napsütésben

színes levélszőnyegen

roppanón lépkedve

sírodhoz értem, köszönve neked,

mintha kicsit hazaérkeztem

volna... szinte irigykedtem,

ahogy ott csendben

lelked valahol távol,

messze megpihen...

Már egy évtized sincs,

s éveim száma a te korod                                                                                             
mutatja, amikor te                                                                                                                                 

ideérkeztél, hosszú

szenvedés után

csendben megpihentél.

Szinte óhajtom magamnak

most melletted

ezt a virágokkal díszített

nyugalmas helyet,

mert nincs sok idő, s még

annyi mindent szeretnék

elmondani neked.

De élni kell, míg lehet,

s most lásd, gyertyát gyújtok,

míg beszélgetek veled,
a virágok értőn hallgatnak; lassan                              
búcsúzom s újra itthagylak.

Nem sírok, jó? Végzem a dolgom,

ahogy rendeltetett - igyekszem jól,

de néha rosszul -,

teszem amit lehet, s hiszem,                                                                                                                                     
majd találkozunk...

hisz én is homlokomon

hordom a jelet... tudom,

hogy porból lettem,

s valamikor egyszer                                                

- s talán nemsokára -

én is porrá leszek."

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.

 
Design by Wordpress Theme | Bloggerized by Free Blogger Templates | Macys Printable Coupons