Strandolás

Már egy hete lesz holnap, hogy elmentünk Dávodra - ahogy azt írtam is az előző posztban -, de nem volt időm beszámolni!...
Röviden: isteni volt!:) Hosszan pedig, alant olvashatjátok!:)

Igyekeztünk rákészülni az egész napos pancsolás és napsütés miatt éhező gyermekek étvágyának kielégítésére, de épp hogy sikerült!...
Kenyeret sütöttem, körözött készült friss túróból és egyebek, de gondoltam, diéta ide, vagy oda, palacsinta nélkül nem mehetünk el, ez lesz a gyerekek meglepetése!:)
Nagyon korán felkeltem, hogy megsüssem azt a minimum harmincvalahány darabot, ami nasi gyanánt pont elég. Ébresztőre már becsomagolva, kiszellőztetve, minden nyomot eltüntetve készen álltam.
Mohácson, végre megláttuk a DUNÁT!!!:) és mellbedobással elértük a korai kompot.

Fényképeztem a csapat egy részének árnyképét a folyóban. Bizony, még most is nagy a Duna és nem sok remény van az idei zátonyozásra!:(

Strand nyitásnál az elsők között lehettünk. Elfoglaltuk a szokásos helyünket és indult a buli!:)
Mivel az idő még nem volt rekkenő, Aranyember megtornáztatta az unokákat.

Mindenki bekente magát ezer faktoros naptejjel és irány a víz!:)

Szokásosan tiszta és kifogástalan volt minden. Alig lézengett néhány ember, így szinte miénk volt az összes medence! Ez itt a kisgyerekeké, ami jópofa vitorlás alakú, de mieink már kinőtték.

A csúszda megvárta, hogy többen legyünk, csak akkor indult.

Attól kezdve nem nagyon álltunk meg!:)

Még a "kanyargósra" is felcsaltak a srácok, csak úgy repültünk!:))) Nem volt pihenés, csak amikor lilulni kezdett a szájuk és vacogtak, illetve amikor megéheztek!...

A maradék morzsákra is voltak jelentkezők, egy pinty és egy veréb akik nagyon közel merészkedtek hozzánk!:)

Miután mindenki jóllakott, elkezdtem keresni a palacsintás dobozt, hogy majd most jön, ami még nem volt és az összes unoka és édesszájú családtagom imába foglalja a nevem...,de sehol se találtam!...:((( Végül rájöttem, hogy otthon hagytam, a bejárati ajtó előtt. Letettem, mert a kulccsal babráltam, és nem volt elég  kezem... Aztán ott is maradt. Hááát, volt nagy szomorúság, mert - látva idegeskedésemet - rákérdeztek, hogy mit keresek olyan izgatottan??? Mikor megmondtam, hogy mit és kiderült, hogy nem vittem el..., nem foglalták imába a nevem!:))) Viszont a lányok pozitív hozzáállása: "nem baj, legalább megvan a vacsoránk!"

Ezután egy kis olvasgatás, szárazföldi játékok, napozás következett. Részemről hűsítő fürdő...

Újabb fürdés, csúszdázás

Majdnem zárásig maradtunk, remekül éreztük magunkat - leszámítva a palacsintamentességet...:D

A kompnál várnunk kellet egy kicsit. Kiszálltunk az autóból és szemrevételeztük az út menti erdőt, hogy még vízben áll, miközben iszonyatos mennyiségű szúnyog lepett el minket!
Jobbnak láttuk lesétálni a partra...

Egy szép hajó is elsuhant előttünk. Gyorsan lefotóztam, ki tudja, az idén látok-e még Dunát és rajta szép, nagy hajót?:(

Megérkezett a komp...

...a gyerekek felszaladtak a tetejére, én utánuk és bámultam a folyót, közben megörökítettem ezt a pöffentést...

Reménykedünk, hátha kibukkan még a zátonyunk, a fecskék pedig megeszik a szúnyogokat és indulhat a szokásos projekt!:)

Az út mentén nagy erőkkel arattak, amíg mi szórakoztunk...

Esteledett és felhősödött, mire hazaértünk. Éjszaka megjött az eső is, de ez minket már nem érdekelt, jót aludtunk!

Szép és tartalmas napunk volt.
Hasonlókat kívánok Nektek is!:)