2012/09/22

Lakatlan szigeten 14 - 15 - 16.

Hajnalban néhány szúnyog ébresztőt fújt az arcunkra startolva. Meglehetősen pimasz módon, mégis a legjobbkor, mert kelt a Nap!:) Fantasztikus látvány volt! Sajnos nem jók a színek, mert a vöröset  valahogy nem vette...Percről percre fotóztam ébredését.:)






Itt fekvő helyzetben a fejem fölé tettem a gépet és katt, majd megfordultam.:)))
Visszacuccoltunk a sátrunkba.
Megfőztem a reggeli teát, aztán a zabkását. Elegem lett a sok kolbászostojásosszalonnásból...
Amíg kihűlt, fürödtünk egy nagyot, mert máris érezni lehetett az afrikai hőség jeleit.
Reggelizés közben, a gyerekek telefonáltak, hogy jönne a kőműves, a beázott szobák falait megcsinálni, menjünk haza!...
Hónapokig vártuk, hogy kiszáradjanak a csőtörés által átázott 60cm-es falak és valóban eljött az ideje, de pont most? 39 fok melegben pakoljunk, költözzünk, autózzunk?:( Nagyon nem volt kedvem az egészhez! Aranyember azt mondta, OK, beszélünk vele..., csak előbb megreggelizünk.
Már étvágyam se volt! Ettől kezdve elöntött valami ború. Pedig nagyon zavart már a félig kipakolt lakás és jó lett volna túl lenni mielőbb az egészen! Én vártam legjobban..., mégis...Most nem akartam!

Újabb telefon. "Figyeljetek, holnap hidegfront jön, viharos széllel, felhőszakadással, akár 15 fokot is csökkenhet a hőmérséklet!"  Utóbbi nem lenne rossz!:)
Komolyan vettem a meteorológiai híreket és hab testemet kidobtam a partra.:))) Még egy utolsó strandolás, lazítás, ki tudja mit hoz a holnap!
Sehol senki. Isteni volt mászkálni a vizes homokon, leülni a víz szélére, lefeküdni...- bent a lábad, a többi kint...- egyre inkább erősödött bennem a hazautazással szembeni ellenállás! Legalább várjuk meg a hidegfrontot!...

Időnként feltámadt a déli szél és el akarta vinni a pavilont. Stabilizálni kellett.
Elkezdtem kicsit rendszerezni a dolgokat,  ami már biztos nem kell, azokat zsákba tettem és biztonságba helyeztem a szersátorba.

Aranyember szótlanul jött-ment és kereste a megoldást a kőműves témára - hittem én! Mikor a tatyómban kotorászott - amit sosem szokott -, kezdtek aggályaim lenni, megkérdeztem, hogy mit keres? Válasz: az autónk slusszkulcsát. Na, ezek után jött az igazi izgalom!... Kerestük, kutattuk, feltúrtuk..., nem találtuk. Most már mindketten idegesek voltunk.
Felvázoltuk a lehetőségeket:
1. A parton hagyott autóban maradt a kulcs.... (Akkor már rég ellopták.)
2. Bezártuk az autót, de leejtettük a kulcsot ott, valahol... (Kétesélyes)
3. Bezártuk és Aranyember szokásához híven a nyakába akasztotta - mindig egy nyakba akasztós     madzagon lógott - és valahogy lerántotta, mondjuk a pólójával együtt, vagy kikötődött és észrevétlenül lecsúszott.
4. A homokba, vagy a Dunába került valami módon és bottal üthetjük a nyomát.
Egyik jobb, mint a másik!:(

Én ilyenkor éhes leszek!!!:) Gyorsan összedobtam egy öszvér lecsó-csilisbab egytál ételt. Megettük egy szemig, pedig elég sok volt... Hiába, a stressz!:) Mindenkinél másként jelentkezik.




Aranyember bedobott egy fröccsöt és bedőlt a nyitott sátorba, azonmód el is aludt...


Mobilja csörrenésére ébredt. Az általunk használt motorcsónak gazdája hívta Bajáról. Holnap lejönne a zátonyra kis családjával. Kérdezte, mit hozzanak és kérte Aranyembert, menjen fel értük a csónakkal.
Mivel ott parkol(t) az autónk, ahova ők is érkeznek, holnap kiderül, melyik lehetőséget zárhatjuk ki!...

Hamar elment a nap, alkonyodott. Eljött a szokásos esti fagyűjtés és -vágás ideje. Tűz nélkül semmit nem érnek az esték!


Ettől a hangulattól jön meg az étvágy!:)
Mindent elpakoltunk felkészülve a viharra és nyugovóra tértünk, a biztonság kedvéért, a sátrunkba.

Igazából jó nap lett volna ez is, ha nincs nálunk mobiltelefon!!!:) Na, meg a kulcs téma...
És még Ti hittétek azt, hogy a tegnapi romantikával vége a nyaralásunknak???:))) Nem, nem! Nálunk "mindig történik valami" - ahogy Janikovszky Éva - egyik kedvenc íróm - mondta.

Legyen szép hétvégétek!


Lakatlan szigeten 15.

Éjszaka viharos széllel megjött a hidegfront. Végre, normális a hőmérséklet! A reggeli fürdés is üdítő volt.
Délelőtt Aranyember felment a csónak kikötőhöz - ahol a slusszkulcs nélküli autónk parkolt - és szemrevételezte a kulcs problémát. Az autó ott állt, bezárt ajtókkal, kulcs sehol... Megnézte alatta , mellette, de hiába. Barátunk megsajnálta és kölcsön adta a szuper kis autóját, hogy menjen haza, hozza el a tartalék kulcsot, addig ők a csónakkal lejönnek hozzám a zátonyra és szóval tartanak!:)
Így is történt. Szinte észre sem vettem, úgy csurogtak le - motor használata nélkül -, olyan csendben, hogy csak arra lettem figyelmes, mikor kiáltottak, hogy kapjam el a csónak elejét, mert nem mennének Mohácsig!:)
Sajnálom, de ezek a képek elkallódtak valahol a rengetegben...
Közben kisütött a nap, strandoltunk, beszélgettünk és ismét főztem egy szilvásgombócot, nehogy kijöjjek a gyakorlatból!:) Ezeket a képeket előkerültek!
 Máté pajzsát megtaláltam az egyik fán, praktikusan arra tettük a gombócokat és úgy suttyantottuk a vízbe, kedves segítőmmel.:)
Három édességpárti volt egy ellenében, úgyhogy megérte! Természetesen isteni lett!:)
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Kati receptjét használom, mióta csak rátaláltam!
Másnapra is maradt, ami azért volt jó, mert úgyis pakolásztunk, legalább ebédre nem volt gond!
Férjuram elég későn érkezett vissza, telefonált, hogy menjünk érte.
Búcsúzkodás, barátok el.
Ismét egy órát egyedül töltöttem, ami jó volt, mert elsétáltam a szupi bunkiig..., aztán a parton még felismerhető alagutakat, várakat nézegettem, a sirályok hangját hallgattam és tapicskoltam a vízben. Jól bevéstem az agyamba mindent, amit az idén a zátony nyújtott nekünk. Szedtem pár kagylót, követ és fotóztam, de ebből most semmit nem tudok mutatni!:(
Megérkezett Aranyember a legújabb slusszkulccsal!:))) Elárulta, hogy meglocsolt pár száz apró fenyőt a pagonyban, mert az őrületes szárazság már egy csomót elpusztított..:(
Beszélgettünk, meggyújtottuk az utolsó tábortüzet, főztünk egy teát és nézegettük az elillanó lángnyelveket, a parazsat, a csillagokat és a kisimult Dunát.
Lefekvés előtt felhívtam Édesanyámat - aki akkor már nehezen tűrte ezt a hőséget -, azt mondta, végre fellélegzett, volt egy nagy eső az éjszaka széllel és kifújta a megrekedt meleget, most jól érzi magát!
Fiúgyermeket is felhívtam, kiderült, hogy pont kerülték egymást apjával és nincs pénze, fáj a torka, a kaja is fogytán...:) és Pestre kéne mennie... Na, ekkor vált végképp bizonyossá, hogy holnap hazamegyünk!
Bekuckóztunk a sátrunkba és kivételesen felhúztam a zoknimat is, mert valahogy hidegebbnek éreztem az estét, mint eddig.
Ez a nap is mozgalmas volt - főleg Aranyembernek -, úgyhogy hamar el is aludtunk.


Lakatlan szigeten 16.

Hűvös volt az éjszaka, bizony elkelt a zokni! Még egy takarót is húztam magamra pluszban.
Aranyember elkezdett tüsszögni, ami a parlagfű allergiájának apró jele - már kezdi kinőni:)
Megérkezett az első hajó is.
Reggeliztünk és apránként elkezdtük pakolni.
Leszedtük a még álló sátrakat...,
 ...összeraktuk zsákokba, amire már nem volt szükségünk és egyenesen a csónakba raktuk. Közben úsztunk is egyet-egyet.
Amint megtelt a csónak, Aranyember felvitte és bepakolta a az autónkba.
Én addig tovább pakoltam a kenuba, ami előtt még ott parázslott az esti tűz maradéka...

... és búcsú fotókat készítettem a bunki bejáratáról...
...a fákról..., egyiken már sárga leveleket is találtam

...szép taplókat...

Aranyember visszaért.
Lábosból - nem túl elegánsan - megettük a maradék ebédünket...,
...majd beraktunk mindent a csónakba, kenuba, megpihentünk a parton, végül úsztunk egy utolsót.
Ennyi maradt a táborból. Ez rendszerint megvár minket és következő évben nem kell az alapokkal kezdeni, feltéve, ha folyamatosan nagy a víz, mert akkor elviheti a sodrás az öregebb deszkákat, léceket. Volt olyan is, amikor szétszedték és tüzet raktak belőle..., de ez egyre ritkább jelenség.
Találtunk egy elpottyantott teát, talán örült neki valaki!
Az utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy még van egy mélyre ásott - hűtött - dinnyénk!:) Nem akartuk elcipelni, ott hagyni vétek lett volna, így felfaltuk:)
Egy utolsó kép a fákról...
... és kettőnkről, hátha sikerül...:) Elég vicces!:)))
Indulááááás!:(
Köszönjük a Dunának, a vízállásnak, a Napnak, bajai Barátainknak és az egész családunknak a szép nyaralást, amiben mindannyian részt vehettünk!:)
Remélem, jövőre is eljutunk a gyönyörűséges szigetünkre!

Köszönöm olvasóimnak az érdeklődést!   

12 megjegyzés:

Susu írta...

Hű, micsoda izgalmak! :)
Kíváncsian várom a fejleményeket!

Éva írta...

Az biztos kérem zajlik az élet nálatok. Milyen izgalmasan írtad le, és most több téma lezáratlan maradt, holnap folyt.köv? Csodásak a fotóid a napról és természetesen guszták a kajcsik!

Tselszi írta...

Ez mar valoban egy kesz regeny!! :)
A nagy csalad egyutt is nagyon jo volt,de igy kettesben,nagyon aranyosak vagytok! :) es micsoda izgalmakba keveredtek mindig!
a romantika sem utolso nalatok!
Nagyon jo lehetett,legalabb egyszer, a szabad eg alatt aludni.
A napfelkeltes kepek (is) jol sikerultek!
(bocs a szoismetlesekert-nagyon-nagyon)

Piros írta...

Olyan izgalmas ez a story, mint egy krimi. Én biztos egy falatot sem tudtan volna enni, ha nincs meg az autó kulcs, az alvásról nem is beszélve !Mivel holnap indulunk Spanyolországba (Andaluzia) nyaralni, egyhamar nem is fogom megtudni hogyan fejezödött be ez a dolog (remélem kivételesen jól).A napfelkelte fénképek gyönyörüek.

Kathy írta...

Nalatok aztan nincs hiany az izgalmak teren. De mindennek tetejebe a fozest sem hanyagolod el, ami mar kesz csoda az en idegeimnek. Remekul turod a stresszt!
Kedves kis romantika melle, csodasak a fenykepek! :)

Éva Erdős írta...

Csupa izgalom ez a nyaralás!
jó olvasni Téged!

Judit Gödről írta...

Nagyon jó képek ismét. De mi lett a kulccsal ??? Itt izgulok, mikor jön a folytatás......

Tipitá írta...

Csigázol itt bennünket!!! Nagyon jóóóó!

A napfelkeltés fotók! Köszi az élményt!

Tselszi írta...

Kivanom,hogy az internetes problemak mielobb megoldodjanak vegre,es a kulcs relytejere is feny deruljon! :)
Az utolso kep is jo lett nagyon!

Tipitá írta...

De jó, hogy befejezted! Köszi!!!

Piros írta...

+De jó, hogy befejezted a Duna-story-t, igy nem töpregünk tovább, hogyan jutottatok haza kulcs nélkül. Vége jó, minden jó !´, de izgalmas volt. Még több ilyen szép nyaralást kivánunk.

Tiffanylda írta...

Köszönöm, hogy elolvastátok!:)
Azóta már megrendeltük az új autó kulcsot és meg is kaptuk.

Üzemeltető: Blogger.

 
Design by Wordpress Theme | Bloggerized by Free Blogger Templates | Macys Printable Coupons