Lakatlan szigeten 13.

Korán reggel Aranyember a sátorból katapultált - valószínű a tegnapi házi tejtől -, így elég korai volt az ébredésünk. Nem bántam, mert ismét jót sétáltam, ill. sétáltunk a még félig alvó parton, közben Unicummal kezeltük a problémáját...

Alig kelt fel a nap, máris érezni lehetett a kánikula megérkezését. Beindult a hajóforgalom is.

A reggeli finomra sikeredett. Maradék sliced bacon-t sütöttem, mellé tojás és egy kis zöld... Gyorsan elfogyott. Aranyembert sajnáltuk, mert diétára ítéltetett. Parázson sütötte a pirítós kenyerét.:(

Vasárnap lévén, zavaróan berregtek a motorcsónakok, mindenki igyekezett kimenekülni a város forró falai közül.

Ma, a "mi" eddigi csendes partunk is kikötője lett néhány számunkra ismeretlen embernek, családnak, ami szokatlan volt. Szerencsére már nagy a zátony, így mindenki elvonulhatott kedvére. Még nem értük el a városi strandok tömegszintjét!:)
Ismét jöttek barátok, akik a strandról besétáltak hozzánk egy kis beszélgetésre.Egész nap az árnyatadó  óriás füzek alatt olvasgattunk, játszottunk és sűrűn úsztunk a zátony felső csücskéből az alsóba, hogy hűsítsük magunkat. Az úszás nem felelt meg sportolásnak, mert vitt minket a Duna, csorogtunk lefelé!:) Árral szemben, ritkán erőlködtünk...A víz hőmérsékletét nem tudtuk, de ilyen melegnek még sosem éreztem! Akkor volt a Balaton 27-28 fokos... A folyó szerencsére mindig hidegebb!

A parton, barátaink kisfia apró halakat fogott, alig látszanak, de gyönyörű gazdájuk szépsége feltűnő!...:)

Elhozta a kis vödrében megmutatni és újságolta, hogy békák is vannak, de ő egy kicsit fél megfogni, pedig nagyon szeretné!... Az unokáim kézzel fogják, kár, hogy nem voltak már itt! Én nem voltam magamban annyira biztos, de bevállaltam!:)... Kerítettünk egy uborkás üveget és ügyesen megfogtunk egy példányt.

Átadtam megőrzésre, de Donát kérte, hogy inkább ketten fogjuk és úgy mutassuk meg anyáéknak...

Volt nagy öröm!:))) Körbehordtuk a parton, mindenki illendően rácsodálkozott, aztán ünnepélyesen elengedtük.

Ebéddel nem volt gondunk, mert bőven maradt tegnapról krumplileves, egyébként meg nem is hiányzott az étel ebben a melegben.

Katáék sátrat bontottak. Felváltva úsztak, pakolásztak, mert estefelé ők is hazaköltöztek. Újabb programok vártak rájuk.

A strandolók és a barátok is lassan hazaindultak...

Közben újra megjelent a tegnapi siklórepülők egyike, nagyon merészen leereszkedett és odaszólt a csónakosoknak valami vicceset...:)

Kicsit bámészkodtunk, aztán lassan, de felfogtuk, hogy kettesben maradtunk. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen a zátonyon?!:)
Természetesen a tábortűz nem maradhatott el, az kettőnknek is jár!:)

Könnyű vacsora, beszélgetés, majd kisétáltunk a spiccre - a zátony vége, ahol nincsenek fák, csak a homokos part - és felnéztünk az égre. Rengeteg csillag volt! Elkezdtük keresgélni az ismert csillagképeket és hogy kényelmesebb legyen lefeküdtünk a meleg homokba, mint gyerekkorunkban...:)
Olyan isteni meleg áradt belőle, hogy úgy döntöttünk, kint alszunk!:) Alig vártam ezt a lehetőséget!  Hálózsák, kispárna és indult a kényelmes éjszakai bámészkodás, bele az álomba... Mesebeli volt!:)

A fotó, a homokból készült fekve, a Dunán visszatükröződő, kelő Hold...

Jó lenne minden este így elaludni!...

Ezek a fényképek nem sikerültek jól, mert valami történt a gépemmel, de máig nem derült ki, hogy mi! Azóta megjavult magától... Valószínű elnyomtam valamit, egyébként meg jobban kellene értenem hozzá!

Kellemes, szélmentes, őszi időt, szép napokat mindenkinek!:)