Lakatlan szigeten 6.

Korán ébredtünk, nagy hullámzásra. Egy óriási hajó ment el szokás szerint. A hangokból ítélve, a csónak és a kenu összedörgölődzve tűrte a hullámzást, de szerencsére kikukkantottam,... " s tengert láttam, ahogy kitekinték"!!!....Uramisten, rengeteget jött fel a víz!!!:(

Telefon Bajára, meneküljünk, vagy sem? Válasz: nyugi, ma tetőzik 4.20-nál, aztán lassan elindul visszafelé.
Reméltük, hogy ezt a Duna is tudja!... Visszabújtunk a sátorba és lányos zavaromban - az óvintézkedések előtt - egy baromi hosszú mesét olvastam a gyerekeknek " A kis vitéz János"-ról, aki mellesleg nem az a bizonyos... Érdekes volt, nekem is elterelte a figyelmemet az "árvízről".
Kibújva az odúnkból, ismét felmértük a terepet, háááát, bizony elég nyomasztó érzés, hogy ennyire nyakunkon a víztömeg! Erősen szűkült a mozgástér..., nem úgy a kis barátainknak!:)

Az idő is elég undoknak indult, beálló felhőtömeg, pára, kb. 20 fok.
Nincs más hátra, mint egy rendes villásreggeli!:) Ez talán javít a hangulatunkon.

Közben, mintha csak küldték volna az óriási hullámokat verő hajókat! Jöttek egymás után és bizony a reggeliző pad alá besuttyant egy-egy hullámvég...

Itt ráadásul két nagy hajó találkozott...

Nem voltunk túl nyugodtak, ezért Aranyember elkezdte a tábort feljebb telepíteni. Csak a lakósátrakat. Szépen, egyenként. Ki sem kellett pakolnunk, csak felszedtük a cövekeket és az egészet feljebb húztuk két méterrel.

Végül is csak három sátor volt érintett, a többivel egyelőre nem foglalkoztunk. Az nem zavart senkit, hogy a "nappaliba" néha egy kis víz fröccsent.
Mire elkészültünk, az idő is barátságosabbra váltott és fürödni vágytunk.
A part elképesztően kicsi volt - ti is észrevehetitek -, de mindenki megtalálta a maga helyét még így is!:)

Ma kimaradt a főzés, mivel akadt némi maradék szilvásgombóc és vártunk egy családtagot, 3-4kg kárásszal...

Estefelé meg is érkezett a kiadós apanázs.

Mire bepaníroztuk és elkezdtük sütni, besötétedett. Így még hangulatosabb volt az egész. Bogi és Doma nagyon élvezték a fáklyás sütögetést! Kiderült, hogy isteni a kárász ropogós farka, amit nem is gondoltak volna!:)

Egy szemig elfogyott mind!:) A gyerekek már nagyon fáradtak voltak, bekúsztak a sátorba és már aludtak is.
Mi szokásosan még  kint ültünk és beszélgettünk, néztük a megnyugvó, teljesen kisimuló vizet...
"A folyó oly simán, oly szelíden ballagott le parttalan medrében...", akár a Tisza.
Telihold volt, fantasztikus látvány!
Itt éppen felkelt...,

... itt pedig hamarosan lebukik, de azt már nem vártuk meg.

Összegezve, ez a napunk is gyönyörű volt!:)
Folyt.köv.

Kitartás, már csak a holnapot kell valahogy kibírni és jön a hidegfront!!! Már csak egyet kell nem aludni a hőség miatt!:(
Szép estét minden bekukkantónak!:)