2012/08/15

Lakatlan szigeten 1.

A tavalyi nyaralásunk beszámolója iránt nagy volt az érdeklődés és többen kértétek, ha ismét lemegyünk a dunai zátonyunkra, ismét írjak róla.
Ezek a nyaralások nem sokban változnak, a fotók is hasonlóak, de szívesen teszem!:)
Elég rosszul állok az idővel és néha aktuális hírekkel is jönnék, meg játékkal, úgyhogy kb. úgy megy majd, mint az Onedin család a '70-80-as években, vagyis nem minden nap, hanem ahogy az időm engedi. Kell egy kis izgalom nektek is!:)

Hosszú és hideg volt a tél. Sokat gondoltunk az elmúlt nyárra és emlegettük a szép pillanatokat, nézegettük a fotókat, közben nagy sóhajtásokkal kértük az égieket, hogy adassék meg nekünk ez az idén is! Sokan kértük, talán ezért történt, hogy nagyon meleg lett és egy kis várakozással a vízállás is kedvezőre fordult!:) Vagyis, megadatott.
Tavaly két héttel előbb indultunk és 10 napig maradtunk. Most később és tovább...:)

Aki nem olvasta az előző évi beszámolót, annyit kell tudnia, hogy Baja alatt kb.10km-re van egy lakatlan homokzátony - bizonyos vízállásnál bújik csak elő -, hatalmas, öreg füzekkel, mely nyaranta otthont ad szabadságunk eltöltésére a szűk, ámde népes családdal és jó alkalom, a bajai barátainkkal való találkozásra.
A sors kezében vagyunk mindig, mehetünk, vagy sem? Általában igen, de volt olyan, hogy 3 évig nem jött össze, mert vagy az idő volt rossz és jó a vízállás, vagy fordítva...

Az előkészületek hetekkel az indulás előtt kezdődtek, hogy startra kész legyen minden.
Július 15 után kezdett apadni a víz és szinte óránként  figyeltük a vízállás előrejelzését. Egyre biztatóbbnak tűnt. Olyannyira, hogy 18-án, szerdán, elmentem a henteshez, vettem egy darab malac combot, néhány pipe mellét, combját és szerda este lesütöttem szép, piros, ropogósra. Kihűtöttem, kicsontoztam, a zsírjával leöntöttem - isteni zsíros kenyér lesz uzsonnára paprikával, paradicsommal, hagymával - és egy légmentesen záródó edénybe elrejtettem a hűtő legmélyebb zugába.
A csontokat, ropogós bőröket egy külön dobozkába tettem az ínyenceknek.:)
Ezen kívül 10 csirkecombot kifiléztem, kiklopfoltam, befűszereztem és rétegezve, olíva olajjal leloccsantva leraktam egy szintén jól záródó edénybe. Ezzel az első két nap menüje kipipálva.

20-án, pénteken jött el az idő, amikor kb.3.40m volt a Duna vízállása és kiszáradtak a sátorhelyek, ahova jó eséllyel "építkezhettünk".
Kenu a teherautóra,...


... mellé a millió zsák cuccokkal, plusz a három személyautóba is jutott ez-az... Egyik Budapestről, másik kettő tőlünk indult.
Hét felnőtt és Bogi, Doma volt az induló csapat. A dombon lakó unokák Németországban nyaraltak, ők  később csatlakoztak.
Délután 2-re sikerült leérni Bajára. Hiába fogadjuk meg minden évben, hogy legkésőbb délben vízre szállunk, még soha nem sikerült!... Így sem volt rossz.
Bajai barátunkhoz mentünk először, aki eljött velünk a csónakházhoz, ahol vízre tette és határozatlan időre - szokás szerint - rendelkezésünkre bocsátotta motorcsónakját. Nem tudom mi lenne velünk nélküle?:) Itt is köszönjük szépen!!!
Várakoznunk kellett, amíg megérkezett a kenus teherautó, addig mindent kipakoltunk a partra. Az autókat a nyárfák alatt hagytuk.




A hajókat megtöltöttük rengeteg cuccal. Sajnos nem fért be minden és mindenki, így még egy fordulót kellett tenni a motorcsónakkal.
A kenu orra vagyunk mi!


 A Türr-emlékmű mellett haladtunk, csak nem a kis vonatban, hanem a Sugóban!:)


Végre, kikanyarodtunk a Dunára, annak is a közepére és kinyíltak pikk-pakk a köszöntő sörök!:) Ezt is megértük! Szokásosan ittunk egyet a Dunára és az idei találkozásra!:)


Tűzött a Nap és mi nekivetkőzve csordogáltunk rég nem látott, nyári pihenőhelyünk felé!
Egyre ismerősebb a táj...


Magas a víz, kicsi a zátony. Reménykedünk, hogy azért elférünk!

Éééééééés, itt van!:)))) Megmaradtak a tavalyi padok és az asztal tartó oszlopai, óriási!:) Hoztuk a szokásos méretű asztallapot. Hát, igen, elég kicsi a part, de azt mondják, megy lejjebb a víz.


Pontban négykor kikötöttünk és szemrevételeztük a szigetet.
A fák "benőtték" a tavalyi polcokat!:) De jó!!!



Az idén nem volt annyi gally, mit tavaly, akkor az ár többet hozott, vagy sok letört, ezért gereblyével, kapával jöttünk, hogy megtisztítsuk a terepet. Aranyember még a motorfűrészét is elhozta, mert volt egy-két veszélyes korhadt fa, ami könnyen a sátrakra dőlhetett volna, így megoldotta a problémát.


Amíg kipakolunk, Bogi a kapával szorgoskodott, nehogy kiszúrja valami komolyabb gyom, vagy ág a sátrak alját!:)
Doma viszont azonnal várat épített a jól bevált csepegtető módszerrel!:)


Kipakoltunk, mindenki felverte a sátrát...


... háttérben a szer-sátor, ahova olyan dolgokat teszünk, aminek nem kéne megáznia, plusz egérmentesített dobozokba, hordókba, bizonyos élelmiszereket. A képen, épp egy kis szusszanás, a lényeg megvan!
Hamarosan előkerült a kenyér, a malacka zsírja és apró darabkái - sajnos elfelejtettem lefényképezni! -, jóízűen megvacsoráztunk.
 

Kata sütött otthon kalácskát nekünk, azt is megkóstoltuk, aztán eldugtuk reggelire. Nagyon fincsi volt!


Kisebbik anyalányunk sütijét már rég befaltuk várakozás közben, nem volt idő fotózásra!:)

Elhaladt előttünk az első tolóhajó!


Minden OK! Sátrak a helyükön, szivacsokkal, hálózsákokkal, személyes cuccokkal berendezve. Ez a legfontosabb, a többi jó lesz holnap is! Elvégre, VÉGRE,  ráérünk!:)


Elfáradtunk. Az első nap mindig fárasztó, meg az utolsó...
A fiúk fát gyűjtöttek és egy perc alatt gyönyörűen égett az első tábortűz! Elég közel van a vízhez, de kicsit szűkösen vagyunk partilag.
Minden este leszúrtunk egy ágat a víz széléhez, hogy lássuk, mennyit ment le, vagy éppen jött fel...


Körülültük a tüzet és boldogan bámultunk a lángokon át, bele a Dunába...

 
Egy kis tüzes móka kihagyhatatlan ilyenkor!:)


Hamarosan mindenki nyugovóra tért.

Szép napot mindenkinek!:)
Folyt.köv.

9 megjegyzés:

Kati írta...

Istenem, de jó lehetett Nektek:)

Tipitá írta...

Irigységes!!:)) Ez nagyon jó lehet! Elhiszem, hogy minden évben menni akartok! Köszben eszembe jutott a Szeleburdi család, amikor mentek a hajóhoz.

Tipitá írta...

Az első fotó a tábortűzről nagyon jó! Ahogy a vízben ég a tűz!!!

Tselszi írta...

Hurra! Jol indult minden, a sorozes is megvolt a Duna kozepen!:) Ez mar hagyomany!
Hangulatosak a tabortuz-es kepek!
Szeretem a lakatlan szigeteteket! :))

Tselszi írta...

Ja, es otletesek a polcaitok!
A fatorzsek is kedvezoen nonek hozza nektek. :)

MrsSame írta...

Olyan hangulatos és klassz lehetett megint. Szívesen mennék én is néha ilyen nyaralásra.

Tiffanylda írta...

Kati, nem akarom a szívedet fájdítani, de tényleg jó volt nekünk!...

Tipitá, mi is felérünk egy szeleburdi családdal!:DDD Nekem is egyik kedvencem ez a tüzes kép, meg még sok!:)

Tselszi, örülök, hogy élvezed és köszi, hogy drukkoltál nekünk!:) Nem felejtettelek ám el!!! Csak a történések...

MrsSame, rajta! Vágjatok bele! Nincs jobb nyaralás, mint a természet lágy ölén a semmittevés, a külvilág kizárásával!:)

Vízicsibe írta...

De jó olvasni és nézni!
Imádom a Dunát- és persze a gyerekeink is. Nekem a lány 15 naposan ( nem tévedés) ült kenuba- persze az ölemben, most már biztosan kajakozik ( 11 éves), és még kenut is tud kormányozni. A 8 éves fiú is jól megüli a kajakot. Úgyhogy mi is Duna-függők vagyunk :)

Tselszi írta...

Tiffanylda,biztosan tudom,hogy nem felejtettel el,es azt is ,hogy rengeteg mostanaban a dolgod. Keszulj a tarlatra teljes bedobassal! Gratulalok,hogy ujabb meghivast kaptal es bemutathatod szepsegeidet! :) Tudod,hogy raersz,majd ha a tortenesek lecsendesedtek,barmikor lesz is az! :)
Vasarnap indulunk mi is egy par napos kempingezesre.Remelem szep idonk lesz hozza.

Üzemeltető: Blogger.

 
Design by Wordpress Theme | Bloggerized by Free Blogger Templates | Macys Printable Coupons