Nem nagyon szeretek tükröket készíteni. Ennek az az oka, hogy a foncsorozott rész megsértésétől félek... Akkor ugyanis nagy baj van, mert elkezd lekopni, foltosodni, befeketedik és volt tükör, nincs tükör!:( Ez az egyetlen, amit kb. öt éve készítettem egy kedves ismerősnek, a fésülködő asztala fölé. Első munkáim egyike. Akkor nagyon tetszett neki és - kérésére -, a tükör fölé falikar is került, az asztalra piperetartó, hasonló üvegekből.
Ritkán találkozunk, de még egyszer sem mertem megkérdezni, hogy látja - e még magát benne? :)))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Üzemeltető: Blogger.
3 megjegyzés:
Szerintem az se baj,ha magát nem látja,mert ez önmagában is szép látvány! Bocs...
A keret valóban gyönyörű. Nekem a fekete alapon ezek a finom, pasztell virágok nagyon tetszenek.
Köszi! Csak azt képzeld el, hogy milyen csúnya, ha a tükör bebarnul benne!:( Az azért valamelyest megzavarja a művészeti élményt!:)
Nagyon remélem, hogy semmi baja, csak hát nem is én lennék, ha nem ilyenekre gondolnék...
Aranyosfodorka! Látnod kéne azt az alapot! Nem fekete, csodálatos sötétbarna!!!
Megjegyzés küldése